A Lemeztár Fantomja

The Honesty Room (1993)
Mortal City (1996)

nemmondhatnám, hogy jól indult a dolog, ugyanis ezt a posztot már egyszer megírtam, amikor előjött az explorernek a popup blokkolója, én kinyomtam, hogy ne blokkolja, erre újratöltött, és elszállt az egész szöveg, amit kb fél óráig írtam és csinosítgattam... tanulság: mentsed fiam folyamatosan ahogy tudod...

nasszóval... rögtön két albummal kezdeném, amik igen kedvesek nekem.

Dar Williams neve, ha jól sejtem, nem csenghet sokatoknak ismerősen. amerikai előadóról van szó, stílusa leginkább a folk-pop műfajba sorolható, fegyvere pedig egy szál gitár, és egy lágy énekhang. néhol country beütés is érzékelhető, főleg a ritmusosabb betétek esetében. hogy miért kedves nekem? ezt a két cd-t akkori egyik kedvenc gimis osztálytársnőmtől kaptam kölcsönbe 1997-ben, miután hazajött egy féléves amerikai ösztöndíj útról. irigykedtem is miatta, mert én is kivágytam. kezembe nyomta ezt a két lemezt, én pedig izibe átvettem kazettára, és hetekig le se bírtam szakadni róluk.

külön világba kalauzoltak el, kezdő angol nyelvtanulóként már értettem a dalok szövegeit. Dar énekel amerikáról, családról, gyerekekről, és főleg a saját életéről. gyermekkoráról, családi emlékekről. nyálas? giccses? akkor nekem nem tűnt annak. és most sem tűnik. egy őszinte önéletrajz, melyet ha hallgat az ember, utazik. egy másik életbe, egy emlékképekkel teli világba. (angolul persze nem árt ha értesz valamennyire.)

nekem ezt jelenti.

alább az iowa c. szám a mortal city-ről, és a calling the moon c. a the honesty room-ról.

nem tökéletes minőség, de azt hiszem legalább mostmár muxik.

első bejegyzés. a dizájn nem marad így, gondoltam jobb ha még az elején tisztázzuk. viszont időt kérek. gőzöm sincs hogy muxik ez a motor, mit hogy tudok megváltoztatni. szóval egy darabig ezt még ne szidjátok, köszi.

nasszóval. lemeztár fantomja, reinkarnáció, nevezzük így. aki hallgatta annakidején a radio bridge nevű rádióadót (én kb az ezredforduló óta voltam hű hallgatója a rádiónak, mindaddig míg meg nem szűnt), amit akkor rétegrádiónak hívtak, rétegműsorokkal (magyarán egy kisebb sugarú csoportnak szólt, hallgatható zenékkel, hallgatható műsorvezetőkkel), annak ismerős lehet ez a cím. László-Bencsik Judit egy olyan műsort tartott kézben hétről hétre, amely tanított. például arra, hogy néha érdemes kicsit mélyebbre nyúlni annak érdekében, hogy értékeket találjunk, és ne az első lemezt vegyük le a polcról ami a slágerlisták toptenét vezeti, és minduntalan hallható bárhová is menekül előle az ember, ráadásul ismertsége és népszerűsége fordított arányban áll annak kultúrális és zenei értékével. (egy-két kivételtől eltekintve.)
a bridge egy szép napon azonban sajnos eltűnt (2002). bármi előzetes figyelmeztetés nélkül. és lett belőle napjaink nyálfolyamát öntő sztár fm-e, b-tóth lászló vezérletével. ezzel megszűnt minden idők egyik legmeghatározóbb műsora is, a Lemeztár Fantomja, amelyhez hasonlóval sajnos még nem találkoztam a hazai étert böngészve. LBJ pedig a rádió-c munkatársa lett. a bridge-ről bővebben az emélkoldalon tájékozódhattok.

mint az a rövid leírásban is olvasható, egyfajta emléket állítva, egyben újjá reinkarnálódva igyekszem mostantól vadászni az általam értékesnek és egyedinek vélt zenékre, melyeket napról napra igyekszem posztolgatni, és méltó maradni az egykori műsor szelleméhez (fantomjához).

hát akkor induljon.